Skip to content

Esti Füred

Ezer meg egy éve történt, hogy frissítettem e csodás fotóblogot (ugyebár elsősorban a Facebook-os oldalt használom), de most úgy éreztem eljött az idő. Induljon is a móka:

Mi sem lehetett szebb zárása ennek a szuper nyárnak, mint egy kellemes este Balatonfüreden. Otthonülősnek indult a dolog, de kaptam egy üzenetet, miszerint egy nagyon jó barátom zenélni fog egy három fős formációval a Halászkert étteremben. Egy telefon, gyors zuhany, még gyorsabb felöltözés majd Martin cimborámmal magunk mögött hagytuk Veszprémet – persze előtte megetettem a kocsit, kicsit szomjas volt már. Természetesen indulás előtt gyorsan felkaptam a fényképezőgépem is. Meglehetősen puritán szettel keltem útra; ismételten csak az 50mm-es objektív tartott velem, minden más kiegészítő otthon maradt.

Füred felé menet – egy megálló után – újabb személlyel bővült a kocsi társasága, Laura is csatlakozott hozzánk (a két nevén nevezett személy színesíti a lentebb látható képek egy részét).

Miután leértünk, egyből az étterem felé vettük az irányt, ahol találkoztunk a tehetséges zenész társulattal. Ezután következett a szokásos procedúra – leültünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. A koncert vége után – este 10 magasságában – elsétáltunk még a Tagore sétány felé. Itt kezdtem el igazán kattintgatni a fényképezőgéppel, ami folyamatosan magas ISO-n volt túráztatva, lévén, hogy elég sötét volt – de mit várjon az ember késő este, nemde? 🙂

Miután “kisétáltuk” magunkat, elindultunk vissza a kocsihoz, de feltartottak minket – belefutottunk egy lánybúcsúba. A kedves társasággal egy kis beszélgetés után üzletet kötöttünk; megvettük az ara szívének egy apró és utolsó darabját. Puszi-puszi, majd elindultunk haza.

Ahogy lenni szokott, jönnek a képek. Köszönöm, hogy benéztél 🙂

u.i.: sok boldogságot a párnak! Remélem a lányok kipihenték a tegnapi bulit:)

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Reklámok
Széljegyzet

Árvíz Budapesten

„Haters gonna hate”. Írom ezt, mert az elmúlt napokban igencsak megszaporodtak az „áradó Dunás képek” és könnyen meglehet, hogy egyes emberek tűréshatárát meghaladó képmennyiség került fel a világhálóra. Ennek ellenére szeretném megmutatni – sorry – a nagyérdeműnek, hogyan láttam az árvízet a Budapesten töltött pár napom alatt. A helyezet megdöbbentő, soha nem láttam még ilyet ez előtt. Már-már eltűnt kresztáblák, elárasztott megállók, épületek, hatalmas sodrás és – ha a hírek igazak – hétfőig ez még csak rosszabb lesz.

Példa értékű azonban, ahogy az emberek összefognak és egymást segítik. Ez úton is köszönöm – mindenki nevében – azoknak a munkáját, akik, segítenek, valamilyen módon közreműködnek annak érdekében, hogy rendeződjön a helyzet.

Zárnám soraimat, beszéljenek inkább a képek.

(További képeket a Facebook oldalamra fogok feltölteni, ami itt megtekinthető)

Kép

Vízibicikli

Kép

70!

Kép

Rakpart

Kép

Never stop running.

Kép

Lazulás az esőben

Kép

Csak HEVesen

Kép

A “kötelező kép”

Kép

Kresz

Kép

Mélyen tisztelt parlament

Kép

Délutáni szieszta

Kép

Víztükör

Kép

Séta

Köszönöm, hogy benéztél!

Téli tavasz

A tavaszi idillbe egyáltalán nem illő zord időjárás volt jellemző az elmúlt napokban Magyarország több részén is. Nagy havazások, még nagyobb széllökések, káosz az utakon, háztartásokban, megbénult az országunk.

Szerencsére nem voltam úton az elmúlt napokban, így nem ragadtam kinn ebben a rossz időben – sajnos pl. a testvérem már nem volt ennyire szerencsés, több mint egy napig tartott az útja a Budapest-Veszprém távon. A kíváncsiság miatt azonban mégis kimerészkedtem két fotós cimbora társaságában, és természetesen a fényképezőgép is velem tartott, így lencsevégre kaphattam a nem mindennapi jelenséget. Ennek eredményét szeretném Veletek most megosztani, kellemes képnézegetést kívánok!

u.i.: minden kinn rekedt embernek mielőbbi hazatérést kívánok, remélem hamar visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba…

Kép

Mentésre sietve

Kép

Nagyjából lehetett sejteni, hol van az út széle

Kép

Tomi küzd a hatalmas széllel

Kép

Egy híd alatt készült ez a kép. Igen nehéz volt talpon maradni, óriás szél volt…

Kép

Minimal

Kép

Jégvirág

Kép

“Vigyázat”

Kép

A mezőket jól lepucolta a szél…

  

Kép

 Egy boltmentes nap

Egy régi álom teljesülése

Veszprémiként azt hiszem, nem vagyok egyedül ha azt mondom: régóta szeretnék feljutni a város szocreál csodaépületének, a “húszemeletesnek” a tetejére – ami amúgy csak 19 emeletes.

Október 11-én, csütörtökön a MÉZ rádiónak köszönhetően ez az álom valóra vált, és Tomi barátommal elindultunk felhőket karcolni a fényképezőgépeink társaságában. Kezdetnek a stúdióban néztünk körbe egy kicsit, megismertünk néhány ott dolgozót (mindenki nagyon kedves, közvetlen volt), majd jött a rádió ügyvezető-főszerkesztője, Gábor, aki közölte az örömhírt: a tetőre is kijuthatunk!

A tetőn kb. 20 percet töltöttünk/kattogtunk… a panoráma varázslatos, nem tudtam betelni a látvánnyal, a kis városom szépségével. Nem is küldenék több karaktert az internet útvesztőjébe, következzenek a képek:)

A szoba, ahonnan a sok jó zenét kapjátok 🙂 (103,1)

Panoráma a 19. emeletről (szerkesztőség)

Kossuth utca részlet

A “királynék városa”

Az oszlop, amelynek tetején a MÉZ rádió “szíve dobog”

A tetőről

A boldog fotós 🙂 (Tomi blogja – http://ruppert.freeblog.hu/ )

Kirándulás

A Pannon Egyetem Fényképészkör tagjaival keltünk útra és jártuk be a várost egy szép keddi napon. Az egyetemtől indultunk, majd kényelmes tempóban elértünk a várig, ahol egy gyönyörű naplementének lehettem szemtanúja (képek később). A vár utáni következő megállónk a Vasas pálya volt, ahol pont egy edzés végét sikerült elcsípni… ezt követően a jutasi úton sétáltunk el egészen a teniszpályákig (igen-igen, igazi sportnapot tartottunk 🙂 ). Néhány klassz panelházas kép után  úgy döntött a csapat, hogy ideje lenne a célba venni a haszkovó buszfordulót, majd elindulni egy zötyögős hatossal az egyetemi városrész felé (ekkor került fel a gépre az előző bejegyzés képeinél is használt fix 50mm-es objektív). A túra egy kissé foghíjas csapattal a sport pubban zárta az estét (egy sportnap már csak ilyen ugyebár).

A következő fotók ismét csak az 50-es objektív közreműködésével készültek. Fogyasszátok szeretettel!

Kép

Kép

 

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

 

Séta az esőben

Szeptember 13-án az egyetemi gitárfesztiválra hívott el egy cimborám. Először nem akartam menni, fáradtságra hivatkozva… végül rávettem magam, mert azért mégis csak ki kell mozdulni néha egy kicsit. Gépet vinni végképp nem akartam, de indulás előtt 5 perccel ezt is meggondoltam, mondván mi rossz sülhet ki belőle? Be is készítettem gyorsan a szerkezetet és útra keltem a fix 50mm-es objektív és a jó öreg Nikon társaságában.

A gitározás közben nem, de hazafele annál inkább kattogtam az esernyő alatt 🙂 Ez lett a végeredmény:

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép